2010. március 14., vasárnap

Március 15

Immár nyolcadik alkalommal ünnepelte együtt nemzeti ünnepét Nyárádtő magyarsága. Az 1848/49-es szabadságharc évfordulója alkalmából ökumenikus istentiszteletre került sor vasárnap a római katolikus templomban. Székely Ferencz református lelkipásztor hirdette az igét, a Jeremiás 29:4-7 alapján. Egykor a babiloni foglyokhoz szóló prófétai bíztatást magyar népünk is megszívlelhetné: építsetek, ültessetek, házasodjatok – házasítsatok, szaporodjatok és ne fogyjatok, fáradozzatok és imádkozzatok. Az igehirdetés zárórészében az erdélyi építésznek, Kós Károlynak gondolatai hangzottak el:
"Szeretnék egyet. Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörűsége mindenkinek, aki látja. Ezt szeretném megérni. Hogy kis gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben. És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én, mulandó ember, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágos gyep alatt. Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépéseit és kacagását... De keserű lesz életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet; keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is és átkozott. Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szerteszóródnak a világon az én utánam jövő fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem a tölgyek alatt, magános idegenségben. Ettől félek én félelemmel és rettegő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveiből épült. Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtől… (Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és agrikultúra című kézirathoz -1915)
Az igehirdetést követően Baróti Csaba plébános köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, a katolikus hívek kis kórusa pedig korabeli dalokat adott elő a kántor vezényletével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése