"Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen" - áll a kilencedik parancsolatban. A következő történet megvilágítja azt, hogy mennyire nem vesszük komolyan kimondott szavaink súlyát, vagy sok esetben későn ébredünk rá mekkora kárt okoztunk az igazságot elferdítő beszédünkkel. Így szól a történet: - Egy igen pletykás ember, aki sok család békességét felforgatta egyszer ráébredt mennyi bajt okozott szavaival. Elment a falu lelkészéhez s azt kérdezte: hogyan teheti mindezt jóvá. A lelkész haza küldte, hogy egy párnát hozzon. Mikor meghozta, felmentek a templom tornyába, ott kiszakította a párnát, s szétszórta a pihét, majd így szólt az illetőhöz: most menj és szedd össze. Lehetetlen, hiszen azt sem tudom hová hullott, hová sodródtak a pihék - érkezett a válasz. A lelkész pedig így szólt: úgy van minden szavaddal, amit pletykaként szórtál szét, nem lehet többé összeszedni, nem tudod hová hullott kinek okozott sebet. A kárt jóvá tenni nem tudod.Elrontott dolgaink után, egyedül a bűnbánat útját járhatjuk: "Tiszta szívet teremts bennem ó Istenem" (Zsolt 51:12) mert "amivel csordultig van a szív azt szólja a száj" (Máté 12:34b).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése