Családlátogatás

Hétfőtől családlátogatni indulunk gyülekezetünkben. Jól fogna holnaptól napközben is egy kis fagy, hogy lehetőleg ne nyakig sárosan érkezzünk a frissen felsepert szőnyegre, felmosott padlócsempére. A szakemberek azt mondják a látogatandó családhoz ajtók során vezet az út. Remélem nyitva állnak majd ezek az ajtók, házak, szívek ajtói...
A családlátogatás jövő heti programja letölthető itt

Imahétzáró istentisztelet

A ma délelőtt 11 órától kezdődő istentisztelettel zárul az egyemetes imahét. Ez alkalommal Décse Ferenc nyugdíjas lelkipásztor fog igét hirdetni. Az imahét vasárnapra kijelölt alapgondolata: tanúságtétel a vendégszeretetben vagyis hogyan legyünk vendégszeretők és hogyan fogadjuk el a vendégszeretetet. A templomi istentisztelet úrvacsoraosztással zárul.

Imahét - Szombat

Tamás Orsolya, szászrégeni református lelkipásztornő hirdette az igét templomunkban ma este 6 órától. Tanúságtétel a bizalom és a reménység által - így szólt az imahét mai vezérgondolata, mely egy buzdítás arra, hogy növekedjünk folyamatosan a hitben, reményben, szeretetben. Az Ap.Csel. 3:1-10 alapján hirdetett prédikációban elénk tárult a történet amely elmondja, hogy pünkösd után két tanítvány Péter és János megáll a jeruzsálemi templom kapujában kolduló sánta ember előtt, Péter pedig így szól hozzá: "ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!"
A ma történő csodákat talán azért nem látjuk, mert nem elég nagy a hitünk. Ha valamiben szegények vagyunk, akkor a hitünkben vagyunk szegények.
Assisi Szent Ferenc elmegy Incze pápához, aki megmutatja neki kincstárát és elmondja, hogy Péterrel ellentétben neki aranya és ezüstje bőven van. A szerzetes így válaszol: látom a kincseket, de tudom, hogy te nem mondhatod a sántának, hogy kelj fel és járj...
Az igehirdetést követően Tamás Orsolya vetített képek segítségével mutatta be a szászrégeni gyülekezet életét.

Isten veled, Lilla néni

Azt hiszem mindannyiunk életében vannak olyan személyek, akikből ragyog a derű, és akik egyszerű megjelenésükkel beragyogják a helyiséget, egész életünket. Ilyen volt az én életemben, és hiszem, hogy mindazok életében, akik ismerték, a nyárádtői Ábrám Lilla néni.
Amikor nyolc évvel ezelőtt megismertem, épp téli vakációjáról érkezett Németországból. Évekig a telet külföldön élő lányainál töltötte. Már akkor közel volt a nyolcvanhoz. Mindig mosolygott, és arcán nyoma sem volt annak a sok nehézségnek, megpróbáltatásnak, amit átélt. Négy gyereket nevelt fel, három lánya évek óta külföldön élt, fia és családja a szomszédos utcában. Sokszor mesélt férjéről, aki a református egyháznál volt kántor és gyermekeiről, unokáiról, dédunokájáról. Arról, hogy milyen nehezen építették fel a házukat, majdnem egyenként gyűjtve össze a téglákat. Mindig élmény volt vele beszélgetni, őt felkeresni. És nemcsak nekem, hanem sok más nyárádtői asszonynak is. Ezért volt az, hogy a vasárnap délutáni istentisztelet után soha nem ment haza egyedül. Mindig elkísérte egy-két barátnője, akikkel közösen beszélgettek múltról, jelenről, tervekről.
Az utcában élő gyerekek is nagy szeretettel kopogtak be hozzá. Ha nem a háza előtt levő fügefáról szerettek volna pár finomságot, akkor a házban levő játékok, édességek közül akartak válogatni. És mindig megtehették. A lányai által összegyűjtött hasznos játékokat, ruhákat olyan természetességgel osztotta szét, mint mások a nyári almát.
Ősszel kezdett el gyengélkedni. Továbbra is vidám és derűs volt, de már kevesebbet mozdult ki otthonról. A látogatók egymásnak adták a kilincset, mindenki biztatta, vigasztalta. És mindenki megnyugodva, elégedetten ment el tőle, látva, hogy még mindig derű sugárzik arcáról. Karácsony előtt Magyarországon élő lányához utazott, téli vakációra. Aztán jöttek a rossz hírek. Kórházba került.
Kedden telefonon arra kérte a helyi lelkészt a lánya, hogy imádkozzon érte és küldjön egy fohászt, hogy azt ők is elmondhassák betegágyánál. Kedvenc énekét küldte el: Egyedüli reményem ó Isten csak te vagy.
Tegnap reggel visszatért Megváltójához. Olyan asszony volt, akitől sok mindent tanultam, tanultunk, legfőképpen azt, hogy az élet szép, meg kell becsülni és kezünket mindig csak simogatásra és vigasztalásra kell használnunk.
Simon Virág, Vásárhelyi Hírlap

Imahét - Péntek

Botos Csaba, somosdi református lelkipásztor hirdette az igét ma este 6 órától a nyárádtői református templomban. Az imahét mai vezérgondolata: tanúságtétel a Szentíráshoz való hűségben. Keressük napról napra, hogyan lehetünk hűségesebbek Isten Igéjéhez!

Imahét - Csütörtök

Az egyetemes imahét keretében, tegnap este hat órától Szabó László, Marosvásárhely-Alsóvárosi református lelkész hirdette Isten igéjét. Az imahét csütörtöki vezérgondolata: tanúságtétel a szenvedésben. Valljuk meg, hogy Krisztus győzni tud minden szenvedés felett!
Az igehirdetés hatására felébredt bennünk a gondolat, hogy bizony oly könnyen meghatódunk egy filmbeli szereplő elképzelt,eljátszott szenvedésén és oly kevésbe hat mag, indítja meg lelkünket Krisztus érettünk való szenvedése. Krisztus szenvedésének tanúivá válva lehetünk a közöttünk, mellettünk élő szenvedők felkarolói.

Imahét - Szerda

Ma este 6 órától Tőkés Attila, gegesi református lelkipásztor hirdetett az igét templomunkban. Az egyetemes imahét mai témája: tanúságtétel a hit megvallásán keresztül. A hit megvallása nem más mint az, hogy nemcsak nevünkben vagyunk keresztyének, hanem cselekedeteink, beszédünk tanúskodik Krisztushoz való tartozásunkról. Olyan ez, mint abban a történetben, mikor az őrmester sorba állítja a katonákat, s parancsot ad, hogy aki szabó mind lépjen előre. Előre lépnek többen is, mire az őrmester odamegy az elsőhöz, s azt mondja nekem öltönyt kellene varrnia, erre a katona így válaszol: jaj őrmester úr, nekem csak a nevem Szabó, nem értek a varráshoz, majd előszólítja a másodikat, harmadikat is de mindeniknek csak a neve volt Szabó... Mi is sokszor csak névként viseljük a keresztyénségünket, s nem életvitelként.
Az igehirdetést követően fényképes bemutatót láthattunk a gegesi gyülekezet életéről.

Gyászhír

Tegnap este a budapesti Szent István kórházban elhunyt gyülekezetünk legidősebb tagja, a 86 éves Ábrám Lilla néni.
"Meg vagyok győződve, hogy sem élet sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róma 8:38-39)

Imahét - Kedd

Este 6 órától György Tibor, Marosvásárhely-kövesdombi római katolikus plébános hirdette az igét a nyárádtői református templomban, az egyetemes imahét mára kijelölt alapgondolata szerint: tudatosság a tanúságtételben, ismerjük fel, hogy Isten hogyan munkálkodik a a mi személyes életünkben! A székely humorral fűszerezett igehirdetés felébresztette bennünk a kérdést vajon ismerjük-e Istent, tudjuk-e mit akar ő az életünkkel, éberek vagyunk-e vagy alszunk. Ha lelkünk alszik nem vesszük észre, hogy az Úr munkálkodik, nem halljuk ha meg akar szólítani.
Az Istenbe vetett bizalmat egy érdekes történettel szemléltette:

Élt egy világhírű kötéltáncos, aki arra vállalkozott, hogy egy mély szakadék fölé kifeszített kötélen végigmenjen. Az emberek szorongva várták, hogy mi fog történni. Mikor épségben lejött a kötélről, lelkes éljenzés és taps fogadta. A kötéltáncos újra nekivágott az útnak, most már talicskával a kezében. Az emberek lélegzetüket visszatartva figyelték az eseményeket, mikor aztán újra épségben földet ért, viharos taps tört ki. Aztán a kötéltáncos újra megszólalt: - Most újra elindulok és valamelyikőtöket átviszem a talicskában. Ki vállalkozik rá, hogy beleül?
Döbbent csend fogadta a kérdést. Hát persze, hogy elhisszük, hogy át tudja tolni újra azt a talicskát, de hogy bele is üljünk! Akkor inkább nem hisszük el! Nem akarunk leesni és meghalni! - gondolták az emberek.
A hosszú csend után egy kisfiú kivált a tömegből, odament a kötéltáncoshoz és így szólt: — Én beleülök, a talicskába!
Mindenki elképedt. Ki lehet ez a kisfiú? Természetesen minden érvvel le akarták beszélni a veszélyes vállalkozásról, de nem sikerült. A kisfiú beleült a talicskába és elindultak. Az emberek rémülve nézték a kötelet és a kötéltáncost. Mikor sikeresen átértek, az eddigieknél sokkal nagyobb éljenzés fogadta. Az emberek egymás szavába vágva kérdezték a kisfiútól: — Hogy mertél beleülni a talicskába? Nem féltél?
A kisfiú csendesen ennyit válaszolt. — Miért féltem volna? Hiszen az édesapám ő, aki vigyáz rám!

Az istentisztelet végén, György Tibor plébános kivetített képek segítségével számolt be a kövesdombi római katolikus gyülekezet életéről.

Imahét - Hétfő

Ma este 6 órától Simon Levente, búzásbesenyői református lelkipásztor hirdette az igét a nyárádtői református templomban. Az egyetemes imahét mára kijelölt alapgondolata: tanúságtétel beszélgetés közben, vagyis hogyan osztjuk meg hittapasztalatainkat másokkal. Az igehirdetést követően a búzásbesenyői lelkipásztor képek és rövid videofilmek levetítésével mutatta be gyülekezetük életét.

Vasárnap

Ezen a vasárnapon elérkeztünk a negyedik parancsolat magyarázatához: Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt. (2 Mózes 20:8) Ide kapcsolódik a következő egyszerű történet: hét fiútestvér közül hat az erdőn dolgozott, a hetedik otthon. Amikor esténként megfázva, éhesen, fáradtan hazaérkeztek vártak őket otthon a hetedik testvér terített asztallal, meleggel, tiszta otthonnal. Nemsokára egyik testvér megjegyezte: te egész nap itthon vagy, lustálkodsz, lopod a napot. Gyere te is fát vágni, kenyeret keresni. Fejszét adtak a kezébe és magukkal vitték, de amikor este hazajöttek nem volt ki otthon várja őket, nem volt a házban sem fény, sem meleg, sem ennivaló, sem rend. Megbánták ostobaságukat, s többé nem vitték magukkal a hetediket, otthon hagyták, visszahelyezték előbbi tisztébe.
Ha belerángatom a vasárnapot a hétköznapok forgatagába, elmarad a mennyei fény, a lelki eledelem, lelki nyugalmam. Helyezd vissza a vasárnapot a maga tisztébe!

Imahét

„Ti vagytok erre a tanúk” (Lk 24,48) mondja Jézus tanítványainak, amikor azok értetlenkedve, ámulva és hitetlenkedve fogadják megjelenését a feltámadás után. Jézusnak ez a mondata az idei egyetemes imahét vezérigéje. Gyülekezetünkbe az egyetemes imahetet január 25-31 között tartjuk. Az istentiszteletek hétfőtől szombatig este 6 órától kezdődnek, vasárnap délelőtt 11 órától úrvacsoraosztással zárul az imahét. Mindenkit szerettel várunk!

Tízparancsolat vasárnapról vasárnapra

Január 3-tól a vasárnap délelőtti igehirdetések témája a Tízparancsolat. A 2010-es év első három hónapját átfogó igehirdetéssorozat próbálja felismertetni azt, hogy milyen nagy szükségünk van a Tízparancsolat "útjelző tábláira" nemcsak életünk nagy "útkereszteződéseinél", hanem mindennapjaink tekervényes ösvényein is.

Adatok a 2009-es évről

Gyülekezetünk lélekszáma 220. A vasárnap délelőtti istentiszteletek látogatottsága 15,7%, úrvacsorával a gyülekezet 20,2%-a élt a 2009-es esztendőben. Az elmúlt év során 1 keresztelő, 2 temetés és 1 esketés volt.

Felhívás

Ha valakinek digitális fotója van gyülekezeti eseményekről: konfirmálás, karácsonyi, anyáknapi ünnepély stb. elküldheti a szekelyferencz@gmail.com email címre. A képek bekerülnek a "Diavetítés" menübe.