A szívekben legyen karácsony

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lukács 2:1-7)
A fenti történetben, a karácsonyi evangélium két jellemvonását figyeljük meg:
- az első az, hogy milyen pontossággal és részletesen van körülírva, ez a világ számára oly fontos esemény. Lukács így vezeti be az evangéliumot: eleitől kezdve pontosan mindennek utánajártam. Ebben a rövid leírásban, a hét versben öt személynévvel is találkozunk: Augustus, Cirénius, József, Dávid és Mária, valamint három helységnévvel: Szíria, Názáret, Betlehem. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a történelem idejének melyik pontján, a földi világ milyen helyén lépett be Isten ebbe a világba, az Ő Fia, Jézus Krisztus által. Mielőtt az ember műholdakat küldött volna a világűrbe, hogy segítségükkel bemérje és irányítsa mikor és hova tudja kilőni környezetet és életet pusztító rakétáit, Isten a mennyek magasságából bemérte a helyet és időt, és elküldte az Ő Szeretett Fiát, Betlehembe, Augustus császár idejébe, hogy általa lerontsa a gonosz munkáját és Életet adjon e világnak.
- az igerész következő üzenete a szavak mögül bontakozik ki. Miért is történt az összeírás? Mert a császár tudni akarta, hány adófizető van birodalmába. Mivel járt az összeírás? Azzal, hogy mindenki vissza kellett menjen saját szülővárosába, falujába, hogy ott vegyék nyilvántartásba. Ez sokak számára fáradságos utat jelentett és nem kis zűrzavart. Pénzért hajtó, zűrzavaros világunk képe köszön vissza ránk e régi történetből. Ez az első karácsony: könyörtelen uralkodók, hosszú úton elfáradt emberek, akik még emberi jóindulatra, vendégszeretetre sem számíthatnak, szállásuk csupán egy istálló. Ha a kinti világ barátságtalan, nyugtalan és zord, Isten bent a jászolban, és az emberi szívekben egy más világ alapját rakja le. A jászol királyi trónussá lesz, s messziről jövő bölcsek, meg egyszerű pásztorok járulnak a benne fekvő Megváltó elé. Szívük hangulatát és érzéseit nem a külvilág nyugtalansága, hanem öröm és Isten dicsőítése tölti be. Ott van az igazi karácsony. Ezt kívánom, kérem Istentől mindannyiunk számára ezen az ünnepen, hogy „ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!”
Székely Ferencz, lelkipásztor