Az Istenbe vetett bizalmat egy érdekes történettel szemléltette:
Élt egy világhírű kötéltáncos, aki arra vállalkozott, hogy egy mély szakadék fölé kifeszített kötélen végigmenjen. Az emberek szorongva várták, hogy mi fog történni. Mikor épségben lejött a kötélről, lelkes éljenzés és taps fogadta. A kötéltáncos újra nekivágott az útnak, most már talicskával a kezében. Az emberek lélegzetüket visszatartva figyelték az eseményeket, mikor aztán újra épségben földet ért, viharos taps tört ki. Aztán a kötéltáncos újra megszólalt: - Most újra elindulok és valamelyikőtöket átviszem a talicskában. Ki vállalkozik rá, hogy beleül?
Döbbent csend fogadta a kérdést. Hát persze, hogy elhisszük, hogy át tudja tolni újra azt a talicskát, de hogy bele is üljünk! Akkor inkább nem hisszük el! Nem akarunk leesni és meghalni! - gondolták az emberek.
A hosszú csend után egy kisfiú kivált a tömegből, odament a kötéltáncoshoz és így szólt: — Én beleülök, a talicskába!
Mindenki elképedt. Ki lehet ez a kisfiú? Természetesen minden érvvel le akarták beszélni a veszélyes vállalkozásról, de nem sikerült. A kisfiú beleült a talicskába és elindultak. Az emberek rémülve nézték a kötelet és a kötéltáncost. Mikor sikeresen átértek, az eddigieknél sokkal nagyobb éljenzés fogadta. Az emberek egymás szavába vágva kérdezték a kisfiútól: — Hogy mertél beleülni a talicskába? Nem féltél?
A kisfiú csendesen ennyit válaszolt. — Miért féltem volna? Hiszen az édesapám ő, aki vigyáz rám!
Az istentisztelet végén, György Tibor plébános kivetített képek segítségével számolt be a kövesdombi római katolikus gyülekezet életéről.
Jó az alapgondolat, elgondolkodtató...
VálaszTörlésnagyon érdekes volt! az ám! igazi székely plébános!! :->
VálaszTörlés